Ima az imáért

Az ima segítségével bensőséges kapcsolatot alakíthatunk ki Szerető Mennyei Atyánkkal. Sajnos Jézus és az Atya hiába várja kitárt karokkal közeledésünk, mi nem közeledünk felé. Nem közeledünk, mert nem érezzük, hogy Őt „ne távoli tájakon keressük, mert egészen közel van. Ott van a szívünkben.” (Teréz anya ). Nem közeledünk, mert az Idő Urára, aki számunkra az időt adja, nincsen időnk. S nem közeledünk, mert nem tanultuk meg, hogy szüntelenül imádkozzunk. Ha gondjaink vannak, képesek vagyunk annyi mindenki tanácsát kikérni, de az Övét? Eszünkbe sem jut, pedig Ő, aki minden tudással bír, tudná a biztos megoldást megosztani velünk! Ha öröm ér bennünket, képesek vagyunk szertekürtölni a jó hírt, éppen csak az örömünk Okozójával felejtjük el megosztani azt, hálát adni Neki! Ha szükségünk van, vagy fájdalom ér, akkor talán többször eszünkbe jut, hogy kérjünk segítséget. Csak rá kellene az Úrra hangolnunk, ahogyan az elhangolt rádiónál befogjuk az adást. Jelentkezzünk be az Atyai Világhálóba, és kitárul előttünk a Tér.

Úgy gondolom, még sokáig sorolható, miért is szükséges felhívni a figyelmet az ima fontosságára. Olyan alkalomra van tehát szükség, amelyen megnyílik sokak előtt ez a titok, és fordulnak az Atya és Jézus felé.

A közös ima sok további áldást is tartogat számunkra, mert ezáltal javulhatnak kapcsolataink, növekedhet közöttünk a szeretet, hogy megérezzük az igazi boldogságot. Csak így válhatunk erőssé, hogy kísértésbe ne essünk, hanem oda tudjunk figyelni Atyánk tanítására, és másoknak a figyelmét is fel tudjuk hívni erre a tanításra.

Az ima tanítómestere Jézus, aki megtanított bennünket imádkozni, aki megmutatta, hogyan forduljunk az Atyához. Úgy gondolom, ezért Jézus álljon a figyelmünk gyújtópontjában! Lássuk meg: Jézus ma is imádságra hív bennünket, személyes kapcsolatra az Atyaistennel, a Benne való örömteli imára. Az Atyaisten nincs messze tőlünk és nem ismeretlen számunkra. Fiában mutatkozott meg számunkra, és életet ajándékozott nekünk, aki az Ő Fia. Ha odafigyelünk, hogyan imádkozott Jézus, mit mondott az imáról, akkor magunk is szert tehetünk az Ő tudására! Imádkozzunk, hogy szívünket elárassza a jóság, mely Isten Fiától származik, aki az igazi jóság!

A 20. században Jézus több nagyon kedves világszerte ismert és elismert tanítványa hívta fel figyelmünket az ima fontosságára. Az ő útmutatásukat követve is új dimenziókat kaphat imaéletünk. Gondolataikat felidézve tanulhatunk mi is sokat, hogy valóban Atyánkkal megteremthessük bensőséges kapcsolatunkat.

Végezetül Richard Rohr imájával zárom:

„Isten, téged, aki értünk vagy, Atyának nevezünk.
Isten, téged, aki velünk jársz, Jézusnak nevezünk.
Isten, téged, aki bennünk vagy, Szentléleknek nevezünk.
Te vagy az örök misztérium, amely mindent lehetővé tesz, beburkol, megelevenít.
Még minket, még engem is.
Egyetlen név sem ér fel jóságodhoz és nagyságodhoz.
Csak ami van, abban láthatjuk meg, ki vagy.
E tökéletes látásért fohászkodunk –
Miképpen kezdetben, most és mindörökké.
Ámen.”

Babics Csaba

A holnapi reggeli Vigilián imádkozom a Líceumért és minden öregdiákjáért (Asztrik főapát urunkért is, akit a Líceumnak köszönhetünk!). Sajnos személyesen biztosan nem tudok jelen lenni, az évkezdés nem enged sehova. De imában-lélekben együtt ünneplek az iskolával.

Tisztelettel, testvéri szeretettel:

Albin atya